Kategória archívum: Blog

Biztonságos vajon a Paylike fizetési rendszere?

Röviden: igen.

Megmondom miért.

  • A fizetés egy biztonságos oldalon működik, amit ellenőrizhetsz a böngésződ címsorának bal oldalán: ott a lakat ikon, és az oldal url címe https-sel kezdődik, tehát közted és a szerver között senki nem fogja elkapni a forgalmazott adatokat.
  • A honlapom és a Paylike között is biztonságos API kapcsolat van, így az sem jelent szivárgási pontot.
  • A fizetéskor megadott kártyaadatokból én a következőket látom:

Vili? Nem látom a teljes bankkártyaszámot, nem látom a CSC kódodat, csakis a rendeléskor megadott adatokat, hogy be tudjam azonosítani a rendelést, és ez alapján állítsam a rendelés státuszát a megfelelő állapotba. Ezeket az adatokat csak én látom, és természetesen a Paylike, mint az adatok feldolgozója. Aggodalomra nincs okod.

Mi történik, ha valami balul sül el a fizetésnél?

Ha a fizetés nem történik meg, akkor a rendelésedet sem fogom látni a webshopomban, így nincs miről beszélnünk a továbbiakban. Nem kapsz visszaigazoló levelet, nem történik levonás a bankkártyádról, és nem kapod meg a terméket.

Ha a fizetés véletlenül több, vagy többszöri lenne (ilyen még sosem volt, és elméletileg sem látom a lehetőségét), akkor van rá lehetőségem, hogy az eddig zárolt pénzösszeget visszautaljam neked, vagy a már zárolt összegből csak a megfelelő összeget vonjam le.

Elhiszem, hogy esetleg idegenkedsz a Paylike-tól, hiszen ez egy viszonylag új rendszer, még nem nagyon találkozhattál vele máshol. De több országban dinamikusan terjeszkednek, és mai, modern megoldással rendelkeznek mindenre, modern környezetben, modern biztonsági megoldásokat alkalmazva. Legalább annyira megbízhatsz benne, mint a PayPalben. Csak ezt könnyebb használni neked is, nekem is.

De ha teljesen a biztonságra törekszel, kapcsold be a bankodban a bankkártyádra a 3D secure megoldást. Így még az sem tudna fizetni a kártyáddal, aki minden adatot tud róla, CVC-vel együtt, mert nálad csörög a mobiltelefon a megerősítő kóddal.

És hogy miért hagytam kitakarás nélkül a képen a személyes adataimat? Mert bármikor, ha kedved szottyan, elugrohatsz hozzám egy dumcsira.

Hol tart most a szerepjáték?

Néhány YouTube és Podcast csatornán olyasmit emlegettek, hogy mostanában emelkedőben van a szerepjátékok iránti kereslet, egyre többen játszanak. Én szeretnék hinni nekik, de nem merek egy-két ember véleménye alapján iparági trendekről beszélni, ezért inkább leellenőriztem a számokat. A legegyszerűbben úgy lehet, hogy beírom a Google Trendsbe a “Roleplaying game” kifejezést. A következő grafikon jött ki:

Világszerte így alakult a Google keresőjébe beírt keresések intenzitása. 2004-től 2010-ig folyamatos csökkenés, és utána stagnálás látható. Pedig a DriveThroughRPG-n is folyamatosan jelennek meg az újabbnál újabb játékok, Kickstarter kampányok folynak, de ez is kevés a szerepjátékosok érdeklődésének növelésére. Vannak, akik a táblás társasjátékok elterjedésének rovására írják az elfordult közönséget, de ha rákeresünk a “board games” kifejezésre, az a görbe sem mutatja a határozott növekedés jelét, bár ott karácsonyonként határozott triplázó tüskék látszanak. Tehát társasjátékot szeretnek egymásnak ajándékozni a gémerek (hogy aztán a cserebere rovatok felrobbanjanak januárban), de a szerepjátékot mindenki maga veszi meg.

Lássuk a magyar helyzetet, itt a “szerepjáték” szóra kerestem rá:

2004-től 2009-ig töretlen volt az érdeklődés, utána megindult egy lassú, de biztos hanyatlás, elég monoton tempóban. Ezek szerint magyar nyelvterületen sem beszélhetünk a szerepjátékok új reneszánszáról. Viszont Magyarországon a “társasjáték” kulcsszóra már láthatunk emelkedést, brutális karácsonyi rohamokkal. Nem csoda, hogy a nagyobb kiadók átpártoltak arra a piacra, miközben évek óta nem jelent meg szerepjáték.

Mégis, miért beszélnek az emberek megnövekedett játékoskedvről? Nem akarom a tutit megmondani, lehet, hogy tévedek, vitatkozni lehet velem, de egyik hipotézisem szerint erősen közrejátszik az emberek relatív érzetében a Facebook buborékelmélete. Similis simili gaudet – hasonló a hasonlónak örül, vagyis mindenki olyan ismerősöket hagy meg a saját ismeretségi körében Facebookon, akinek a véleménye és érdeklődési köre a sajátjára hasonlít, bármi is legyen az. Akinek túlságosan más az életfelfogása, az előbb-utóbb kitiltásra kerül a Facebook falunkról, még ha ismerősök is maradunk, és így maradnak azok a bejegyzések, amik saját világnézetünket erősítik – akármennyire is különböznek azok a normától. Egyre kevesebbszer nézünk ki a virtuális buborékunkból, ezért egyre torzultabbak lesznek ezek a világnézetek, és egyre erősebbek az ellentétek, ezért tovább erősítjük magunk körül a buborékot, és egyre kevésbé akarunk abból kimozdulni. Tehát ha én szerepjátékozok, akkor egyértelmű, hogy organikusan egyre gyűlnek körém a szerepjátékos arcok a buborékomban. Így könnyű levonni a szubjektív következtetést, hogy “én egyre több szerepjátékost látok magam körül”. De a fenti görbék nem hazudnak.

Nem olyan vészes ám a helyzet, én látok kitörési pontokat, de ennek a pszichológiája és okai hadd maradjanak meg az én üzleti titkomnak 🙂

Az információ szabad akar lenni

A technológiának fel kellene minket szabadítania, és nem az elnyomásunk eszközévé kellene válnia. Stewart Brand az 1960-as évek végén már kijelentette, hogy az eltúlzott szerzői jogok bilincsbe verik az emberiséget. Ezt a hozzáállást karolta fel számos cyberpunk mozgalom, hackerek és crackerek dolgoztak azon, hogy nehezen beszerezhető információk jussanak el a lakossághoz. Ezt az alapelvet vallottam én is, amikor már csak könyvtárakban fellelhető szakkönyveket szkenneltem és töltöttem fel Magyarország vezető torrentoldalára. Aztán beszkenneltem olyan magyar nyelvű könyvet, ami nemrég jött ki a könyvesboltokba, és megállt a kezem. Nekem jó volt, hogy tableten olvassam el a könyvet, mert papírról már kényelmetlennek tartom az olvasást, de éreztem, hogy nem kellene kitolni a könyv írójával és kiadójával, hogy rögtön a megjelenés után feltöltöm torrentoldalra. Ezért azóta is megosztatlanul csücsül a vinyómon.

(tovább…)

Kék Bolygó részletes ismertető

A Kék Bolygó egy sci-fi szerepjáték, ami 2199-ben játszódik a Lambda Serpentis rendszer Poszeidón nevű bolygóján. Műfajilag a kiberpunk technikai fejlettsége keveredik a határvidéki pionírélettel. Ám hosszú út vezetett addig, hogy az emberiség egy ilyen távoli bolygón is megvesse a lábát…

   2076-ig töretlenül folyt a fejlődés a Földön – nem jöttek űrbéli megszállók, nem robbantották egymásra a nagyhatalmak a világot, s megakadályozták a nagyobb környezeti katasztrófákat is. Ám ekkor egy tudóspáros felfedezett a naprendszer szélén egy féregjáratot, aminek a másik vége ismeretlen helyre nyílt. Eleddig nem nyert megerősítést az az elmélet, hogy a világegyetemben létezhetnek olyan átjárók, amik gyakorlatilag egyik naprendszerből a másikba teleportálhatják a rajtuk áthaladókat. 2078-ban már át is küldenek rajta egy szondát, s kiderül, hogy a naprendszertől 35 fényévnyire lévő Lambda Serpentis rendszerbe vezet az út. Eközben a már betelepített Marson, majd a Földön is felhúznak egy-egy űrliftet, ami a felszínről viszonylag kis költséggel szállíthat az űrbe terhet és személyeket. A Lambda Serpentis II lakható bolygónak tűnik, mindenféle előzetes terraformálás nélkül is. Pár adat a bolygóról: (tovább…)

1 2 3