Bengáli tűz – egy remek forrás az 1930-as évekhez

A Cthulhu nyomában szerepjáték végén elég tekintélyes irodalomjegyzék található, hogy kik vitték tovább Lovecraft örökségét, és az 1930-as évek életéről honnan lehet tájékozódni. Sajnos ezek túlnyomó többsége csak angol nyelven elérhető.
DE!
Van egy könyv, amit nem említ az irodalomjegyzék, mert magyar nyelven kívül más nyelven nem elérhető, ezért az író értelemszerűen nem is tudhat a létezéséről. Mégis sokkal többet meg lehet tudni erről a korszakról, mint sok más említett műből. Ezért házi feladat, hogy amíg a kezedbe nem veszed a Cthulhu nyomában könyvet, addig szerezd be G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz című… izé… regényét, útleírását, korrajzát, (ön)életrajzát (meghatározhatatlan a műfaj).

Nem csupán Indiáról szól a könyv, hanem a fejlődő ország felvirágoztatásán munkálkodó tudós társadalomról, akik a világ minden pontjáról oda sereglettek. Ha játékosként érdekes és reális karakterkoncepciókra vágysz, akkor ebből a regényből sokféle ötletet meríthetsz. Ha játékmesterként egy élő, lélegző egzotikus világot szeretnél teremteni, jobb helyen nem is kereshetnél. És hiszed vagy sem, ez a könyv még a Cthulhu Mítoszhoz is kapcsolódik. A Cthulhu nyomában alapkönyvben ugyanis az író Kenneth Hite elég sokat hivatkozik a teozófiára, mint forrásra, és sokat merített a tanaiból. Ennek a teozófiának egy elég részletes bemutatása és kritikája van közérthetően megfogalmazva egyfajta több oldalas párbeszéd/monológ stílusban a Bengáli tűzben.
A könyvet én is olvastam, ajánlom mindenki figyelmébe, valamint egy általam rögzített előadást is, ami a mű elemzéséről szól:

(spoilerveszély)
Valamint egy előadás utáni interjú: