Néhány YouTube és Podcast csatornán olyasmit emlegettek, hogy mostanában emelkedőben van a szerepjátékok iránti kereslet, egyre többen játszanak. Én szeretnék hinni nekik, de nem merek egy-két ember véleménye alapján iparági trendekről beszélni, ezért inkább leellenőriztem a számokat. A legegyszerűbben úgy lehet, hogy beírom a Google Trendsbe a “Roleplaying game” kifejezést. A következő grafikon jött ki:

Világszerte így alakult a Google keresőjébe beírt keresések intenzitása. 2004-től 2010-ig folyamatos csökkenés, és utána stagnálás látható. Pedig a DriveThroughRPG-n is folyamatosan jelennek meg az újabbnál újabb játékok, Kickstarter kampányok folynak, de ez is kevés a szerepjátékosok érdeklődésének növelésére. Vannak, akik a táblás társasjátékok elterjedésének rovására írják az elfordult közönséget, de ha rákeresünk a “board games” kifejezésre, az a görbe sem mutatja a határozott növekedés jelét, bár ott karácsonyonként határozott triplázó tüskék látszanak. Tehát társasjátékot szeretnek egymásnak ajándékozni a gémerek (hogy aztán a cserebere rovatok felrobbanjanak januárban), de a szerepjátékot mindenki maga veszi meg.

Lássuk a magyar helyzetet, itt a “szerepjáték” szóra kerestem rá:

2004-től 2009-ig töretlen volt az érdeklődés, utána megindult egy lassú, de biztos hanyatlás, elég monoton tempóban. Ezek szerint magyar nyelvterületen sem beszélhetünk a szerepjátékok új reneszánszáról. Viszont Magyarországon a “társasjáték” kulcsszóra már láthatunk emelkedést, brutális karácsonyi rohamokkal. Nem csoda, hogy a nagyobb kiadók átpártoltak arra a piacra, miközben évek óta nem jelent meg szerepjáték.

Mégis, miért beszélnek az emberek megnövekedett játékoskedvről? Nem akarom a tutit megmondani, lehet, hogy tévedek, vitatkozni lehet velem, de egyik hipotézisem szerint erősen közrejátszik az emberek relatív érzetében a Facebook buborékelmélete. Similis simili gaudet – hasonló a hasonlónak örül, vagyis mindenki olyan ismerősöket hagy meg a saját ismeretségi körében Facebookon, akinek a véleménye és érdeklődési köre a sajátjára hasonlít, bármi is legyen az. Akinek túlságosan más az életfelfogása, az előbb-utóbb kitiltásra kerül a Facebook falunkról, még ha ismerősök is maradunk, és így maradnak azok a bejegyzések, amik saját világnézetünket erősítik – akármennyire is különböznek azok a normától. Egyre kevesebbszer nézünk ki a virtuális buborékunkból, ezért egyre torzultabbak lesznek ezek a világnézetek, és egyre erősebbek az ellentétek, ezért tovább erősítjük magunk körül a buborékot, és egyre kevésbé akarunk abból kimozdulni. Tehát ha én szerepjátékozok, akkor egyértelmű, hogy organikusan egyre gyűlnek körém a szerepjátékos arcok a buborékomban. Így könnyű levonni a szubjektív következtetést, hogy “én egyre több szerepjátékost látok magam körül”. De a fenti görbék nem hazudnak.

Nem olyan vészes ám a helyzet, én látok kitörési pontokat, de ennek a pszichológiája és okai hadd maradjanak meg az én üzleti titkomnak 🙂