A Kék Bolygó egy sci-fi szerepjáték, ami 2199-ben játszódik a Lambda Serpentis rendszer Poszeidón nevű bolygóján. Műfajilag a kiberpunk technikai fejlettsége keveredik a határvidéki pionírélettel. Ám hosszú út vezetett addig, hogy az emberiség egy ilyen távoli bolygón is megvesse a lábát…

   2076-ig töretlenül folyt a fejlődés a Földön – nem jöttek űrbéli megszállók, nem robbantották egymásra a nagyhatalmak a világot, s megakadályozták a nagyobb környezeti katasztrófákat is. Ám ekkor egy tudóspáros felfedezett a naprendszer szélén egy féregjáratot, aminek a másik vége ismeretlen helyre nyílt. Eleddig nem nyert megerősítést az az elmélet, hogy a világegyetemben létezhetnek olyan átjárók, amik gyakorlatilag egyik naprendszerből a másikba teleportálhatják a rajtuk áthaladókat. 2078-ban már át is küldenek rajta egy szondát, s kiderül, hogy a naprendszertől 35 fényévnyire lévő Lambda Serpentis rendszerbe vezet az út. Eközben a már betelepített Marson, majd a Földön is felhúznak egy-egy űrliftet, ami a felszínről viszonylag kis költséggel szállíthat az űrbe terhet és személyeket. A Lambda Serpentis II lakható bolygónak tűnik, mindenféle előzetes terraformálás nélkül is. Pár adat a bolygóról:

Keringési távolság: 1,1 csillagászati egység
Átmérő: 13.750 km
Tengelydőlés: 29 fok
Forgás: 30,012 földi óra
Keringés: 413,2 nap
Gravitáció: 0,98 g
Felszíni nyomás: 1,3 atm
Száraz földterület aránya: 3%
Átlagos felhőtakaró: 70%
Átlagos középhőmérséklet: 19 Celsius fok
(Figyelem! Ezek az adatok, annak ellenére, hogy egy tudományosan megalapozott környezet írnak le, csak a szerepjátékban léteznek.)
Légköre majdnem olyan, mint a Földön, szennyeződés nélkül, bioszféráját pedig DNS-alapú élőlények alkotják. Értelmes élőlény híján ez a bolygó egyértelműen kolonizálásért kiáltott. Ezalatt nem hatalmas népvándorlást kell érteni. Az ENSZ elhatározta, hogy hatalmas tudományos expedíciót indít az ismeretlen bolygóra. Elkezdték építeni az emberiség egyik legnagyobb művét, az UNSA Cousteau-t, hogy az Athena project keretében genetikusan megváltoztatott tudósok seregét szállítsa a Poszeidónra. Ez az erőfeszítés felpörgette a gazdaságot, s rengeteg úttörő találmánynak adott helyet. A leendő telepesek fizikailag kitartóbbak lettek és képessé váltak a sós vízben lélegezni, vagy majdnem egy óráig visszatartani a lélegzetüket. Ám a sok víz alatti munkára leginkább egy új felfedezés eredményét tartották még alkalmasnak: génmódosítással intelligenciára szert tett palackorrú delfineket és orkákat. Ők egyébként játszható karakterek is, mert egy számukra kidolgozott jelbeszéddel, és fordítógépekkel a kommunikációs problémák is leküzdhetővé váltak. Bár testileg alkalmatlanok a kézügyességet igénylő munkákra, az általuk ultrahanggal vezérelt robotok ezt a terhet is leveszik a vállukról… izé, uszonyukról. A több, mint egy trillió dolláros munka befejeződött: az 5.000 telepest a kutatáshoz és túléléshez szükséges felszereléssel, lefagyasztott embriókkal 2086-ban átküldték a féreglyukon. Az Athena project úgy lett megtervezve, hogy pár év múlva egy újabb hajót küldenek további felszereléssel a telepesek részére. Ám amíg a telepesek létrehozták az idegen bolygón az első kolóniájukat, a Földön szerencsétlenségek sora vetett véget az álmoknak. A Cousteau eltávoztakor világméretű gazdasági recesszió kezdődött, s egy genetikai baleset minden idők legborzasztóbb időszakát okozta az emberiségnek: egy kisebb cég Kínában a rizsültetvényeket megtámadó gombafertőzés ellen bevetett egy megtervezett vírust, ám az mutálódott, s nem csak a gombát pusztította, hanem előbb a rizset, aztán fokozatosan más növényeket is. A főbb haszonnövények pusztulásával hatalmas éhínségek pusztítottak. Elkezdődött a Vész. Az ENSZ egymaga képtelen volt megbirkózni a helyzettel, ezért létrehozták a nemzetállamok fölött álló UNGEO-t (United Nations Global Ecology Organization – Egyesült Nemzetek Globális Ökológiai Szervezete). 2120-ra sikerült megfékezni a vírust, ám ezalatt nagymértékben megváltozott a Föld lakossága. Pusztításának kezdetén 10,5 milliárd ember élt a Földön, a végén 4,8 milliárd maradt. Az UNGEO gyakorlatilag eltörölte a nemzetállamokat, amit lehetett, azt magába olvasztotta. Cégállamok jöttek létre, amikor a nagyobb vállalatok gazdasági és politikai szuverenitást követeltek a kormányoktól. A kormányzat nélkül maradt területek lettek a szabad zónák, ahol 2199-ben is teljes káosz uralkodik.
Poszeidónon tehát hiába várták az ellátmányt szállító hajót. Egy elkeseredéssel teli időszak után a telepesek lassan megváltoztatták életmódjukat, ezúttal a hosszútávú túlélést tűzve ki célul. Ahhoz sajnos kevesen voltak, hogy akár egy XIX. századi technikai színvonalat is fenntartsanak, így ahogy a technikai eszközök sorra csütörtököt mondtak, úgy süllyedtek a földi óceániai bennszülöttek életmódjába. Vulkánkitörések és hatalmas viharok tizedelték őket, de 2128-ra már 12.000 telepes élt a bolygón, s számuk folyamatosan nőtt. Eddigre kiderült, hogy a látszólag civilizáció által érintetlen világon csak akad értelmes létforma, ám a mély óceánokban élő titokzatos rájaszerű lényekkel nem sikerült felvenni a kapcsolatot.
2164-re kapta magát annyira össze a GEO, hogy megnézze, mi folyik a Poszeidónon. A Kapcsolat-újrafelvétel vegyes érzelmeket váltott ki Poszeidón bennszülötteiből, akik már csak hallomásból ismerték a Földet. A GEO és a cégállamok kisszámú tudóscsapatokat küldött a bolygóra, hogy megismerjék az új világot. 2185-ben az egyik cég felfedezett egy olyan ércet, ami gyökerestül forgatja fel a genetikáról alkotott képet. A felfedezés hamar kiszivárgott, s a többi cég is nagy érdeklődést tanúsított a “xenoszilikát” iránt, aminek segítségével olyan pontosan és hatékonyan lehetett irányítani a biokémiai folyamatokat, mint még semmi mással. Ennek segítségével egy olyan retrovírust tenyésztettek ki a földi laborokban, aminek az időszakonkénti adagolásával gyakorlatilag megállítható az öregedési folyamat. Innen kapta a nevét az érc: Long John. 2190-re valóságos aranyláz indult meg Poszeidónra, hogy minél több ilyen xenoszilikátot bányásszanak ki az óceánok mélyéről. A bennszülötteknek persze nem tetszett, hogy békés világuk egyik pillanatról a másikra fenekestül felfordul, s bevándorlók lepik el a szárazföldet és a tengereket. Egyes bennszülött települések örömmel fogadják a bevándorlással járó civilizációt, mások szabályos háborút vívnak a bevándorlók ellen. A természetvédőknek sem tetszik, hogy újabb bolygót akar megfertőzni az emberi civilizáció, ezért a szélsőséges csoportok fegyvert fognak. Néhány cég a többiek rovására próbál tisztességtelen előnyhöz jutni, ami egyfajta céges hidegháborúhoz vezetett. A GEO szeretné erre a bolygóra is kiterjeszteni a befolyását, de többnyire csak az ütköző szerepe hárul rá a cégek, a bennszülöttek és a bevándorlók közt. És a mélyben az őslakó idegenek minden eddiginél nagyobb aktivitást mutatnak…
Ebben a világban kell helytállniuk a játékos karaktereknek. A poszeidóni élet minden területéről jöhetnek, ami nagyfokú összehangolási készséget igényel a játékmestertől. Pár példa a játszható karaktertípusokból: politikus, hivatali alkalmazott, művész, pilóta, orvos, ökoterrorista, pionír, gengszter, GEO békefenntartó, biztonsági őr, titkosügynök, újságíró, bányász, füvesember, vállalkozó, talajkutató, tudós, ökológus, technikus. Hát ezek olyan változatos karaktertípusok, hogy néhány egyenesen kizár másokat. Itt az a legcsodálatosabb, hogy a legtöbb szerepjátékkal szemben itt a társadalom egésze játszható, nem pedig csak egy kis szegmense.
   Pár szó a rendszerről: képzettségalapú, tehát a karakterek helyét a világban az általuk ismert képzettségek jártassági foka határozza meg. Hogy egyszerű legyen a választás, s ne kelljen a rengeteg választható képzettségből egyenként meghatározni a járassági fokot, ún. származási, háttér- és kiképzési csomagokat kell választani a karakter születésétől és neveltetésétől függően. Ezek szintjei pedig összeadódnak. Persze lehet egyenként is válogatni, aki mindenképp ötszörannyi időt szeretne a karakterkészítési folyamattal tölteni. A 90 képzettségből pedig mindössze 6 a harci képzettség, a többi az élet minden területét lefedő kategória. A cselekvési dobások egyszerűek: a képzettség 1-től 10-ig terjedő értékét módosítja a hozzá tartozó tulajdonság (embernél -3-tól +3-ig), és a nehézség (standard 0), s ez az összeg egy célszámot képez, ami alá 1, 2, vagy 3 tízoldalúval kell dobni (a legkisebb dobás számít, s a kockák számát a karakteralkotáskor kell meghatározni attól függően, hogy mennyire tehetséges az adott területen a karakter).
Mivel egy bennszülött menekültnek messze nem adódtak olyan kiképzési lehetőségek, mint mondjuk egy céges kutatónak, ezért a Kék Bolygóban az erőszintet alkalmazzák, aminek három fokozata meghatározza a tulajdonságokra és képzettségekre osztható pontok számát. Az erőszint mellett a fajt is meg kell határozni: az ember adott, szó volt az akvaformákról (a kopoltyús, vagy tengeri emlősök módjára lélegző emberekről), a delfinekről és az orkákról. De van még pár génmódosított embertípus, akiket bizonyos célok elvégzésére tenyésztettek ki: a silva típus (kifejlesztőjéről elnevezve) gorillagénekkel majomszerűen ronda, de erős fajta; a macska típus csendes, kitartó, szőrös fajta (ezek hadi célokra lettek szánva); az űrlakó típus pedig könnyített csontú, szembefordítható nagylábujjú, súlytalanságra kifejlesztett fajta; a transzhumánok pedig az alfák, a genetikailag tökéletesre megteremtett emberfajta (a’la Gattaca c. film).
Ezek után az apróbb simítások következnek a karakter személyiségén. Meg KELL határozni, hogy mi a karakter életcélja, motivációja, viselkedése, külleme, mert ez a játék a hosszú kampányokat támogatja, ahol csak a megfelelően kidolgozott karakterekre építhet a mesélő.
Ha már 200 évvel napjaink után játszódik ez a játék, akkor egyértelmű, hogy tele van modern technikai kütyükkel, amik megkönnyítik a karakterek életét a zord határvidéken. Itt nagyon látszik, hogy a fejlesztők sok jövőnézőt olvasgattak, és azokat sikeresen adaptálták a játékba. Szó esik az erőforrásokról, az intelligens eszközökről, az interfészekről, a DNS-alapú számítógépekről, az egyszerűbb feladatok robotizálásáról, mentőscuccokról, a víz alatti életbenmaradáshoz szükséges felszerelésekről (különféle légzőberendezések, ruhák), a jövő új műanyagáról a bioplasztikról, a hüvely nélküli lőszerekről… Apropó lőfegyverek. Nincsenek lézerfegyverek (max. a Hold aszteroidavédelme), ionfegyverek, mindenféle -vető cuccok, hanem maradtak a jó öreg ólomköpködők. Persze ezek is fel vannak szerelve minden hi-tech kütyüvel: célzó interlink (a’la fegyverkapcsolat), különféle optikák, lőszertípusok. Nem vitték túlzásba a típusválasztékot: pisztolyból van háromféle, a többi típusból még annyi sem. A járművek meghajtása sem változott nagyban a maiakhoz képest. Típusválaszték itt sincs nagyon, de a leírt típusok nagy része legalább hajó. A kapható kiegészítők egyébként orvosolják ezeket a problémákat.
A Long John hatása a biotechnikára a Biotech részben mutatkozik meg. A Kék Bolygó világán az emberek nem fém-, vagy műanyag protéziseket ültetnek a szervezetükbe, hanem egész kitenyésztett szerveket, amik alkalmanként teljesen eltérő módon működnek, mint az eredeti. Egy emberen is végre lehet hajtani azokat a módosításokat, hogy hibriddé váljon, vagy kisebb módosításokat is végrehajthatnak rajta: méregszűrő immunrendszer, légzésszűrő, pótmirigyek, sótolerancia, érzékszervek érzékenyebbé tétele, alap ESP, ideggyorsítás, testszobrászat (teljes testi plasztika). Azért egyes területeken megmaradtak a mesterséges beültetések: beültetett számítógép, idegcsatlakozó, programozott reflexek, beültetett szerszámok (szerencsére nincsenek beültetett fegyverek).
Kb. ezek találhatóak a Játékosok Kézikönyvében. Ugyanis a Kék Bolygó két keményfedeles könyvben került kiadásra: egy Játékosok és egy Játékmesterek Kézikönyvében.
A második kötetben kapott helyet a könyv kétharmadát kitevő világleírás, ugyanis komolyan kidolgozott karakterekhez kellően kidolgozott világ szükséges. A régiónkénti ismertetés olyan részletességű térképekkel van illusztrálva, mintha egy atlaszt lapozgatnánk. Sok település is ki van dolgozva egy egységes koncepció alapján. Szinte minden aspektusa leírásra kerül egy városnak/falunak: elhelyezkedése, történelme, fizikai elrendezése, demográfiája, kormányzata, gazdasága, infrastruktúrája. És nem pusztán a száraz tényeket közlik, hanem ezek a leírások telis-teli vannak kalandötletekkel. Akinek a leírásban szereplő kalandelemek túl rejtettnek, vagy kevésbé heroikusnak tűnnek, azok számára külön ki van gyűjtve pár kidolgozottabb kalandötlet a SZIGORÚAN BIZALMAS címszó alatt.
Szert tehetünk némi óceánográfiai/időjárási/fizikai ismeretre is, hogy ne legyen sok kérdéses dolog a vízivilágban. Poszeidón lenyűgöző ökológiájáról és bőséges leírás van. Zeppelin-méretű, óceán fölött lebegő növények, bioplasztikon élősködő gombák, az esti horizontot bevilágító csalánozók, 25-75 méter hosszú óriásragadozók, beszédet utánzó madarak, 30 méteres polipok, régi amerikai bölénycsordákhoz hasonló méretű csapatokban vándorló tengeri emlősök, és még milliónyi növény és állat, amire ha rámutat egy frissen bevándorolt személy a zsebszámítógépével, akkor csak azt a választ kapja, hogy “ez az életforma egyetlen adatbázisban sem szerepel”.
Az idegen őslakók. Sok tény van róluk a könyvben leírva, de itt csak az elterjedt (esetlegesen téves) információkat írhatom le: az emberek félelmével és gyűlöletével táplálkoznak; tudnak repülni, képesek láthatatlanná válni, patkányméretűvé zsugorodhatnak; királynőjük van, ha azt megölik, elpusztul a faj; ha dupla telihold alatt látod meg őket, egy szeretted meghal; a GEO lepaktált velük, ezért van a sok nekik köszönhető céges veszteség; olvasnak a gondolatokban; a Long John a táplálékforrásuk; néhány bevándorló szerint pedig a húsuk halhatatlanságot ad.

A Kék Bolygó olyan széles skáláját fedi le a különböző játékstílusoknak, hogy egymagában elég lenne egy életre a csapatoknak. De elsősorban az érett, kifinomult szerepjátékot támogatja, ahol a fegyverek nem nagyon kapnak szerepet, mert ha lövöldözésre kerül a sor, akár pénzfeldobással is el lehetne dönteni a játékosok közt, hogy ki marad életben, olyan kemény a harcrendszere (és hónapokig tart a lábadozás). Kidolgozott tudományos-fantasztikus hátterére pedig nem lehet panasz a tudomány jelenlegi állása szerint.